Valahogy régen Vádoltam a játékokat, hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek a világuk méretére, nem pedig a minőségre, és itt vannak a régi sebek, amelyek újra előkerültek. Ezúttal az EA DICE stúdió úgy döntött, hogy kiadással több kilométernyi űrt fitogtat Battlefield 2042 – az egyik legmasszívabb és legüresebb videojáték az emlékezetemben.
És úgy tűnt, hogy a sorozat jó irányba halad. A Battlefield mindig is a legepikusabb, legkaotikusabb és leglátványosabb játék akart lenni. És amikor megtudtuk, hogy 128-an vesznek részt a többjátékos csatákban, és a térképek sokszorosa lesznek, helyeslően csóváltuk a fejünket. Így van – az új generációban a lövésznek lenyűgözőnek kell lennie. A zavarás, az új mozgási módok, a dinamizmus mind a helyes irányú mozgás. De közben a sorozat túl sokat veszített abból, amiért szerettük.
Nagy sajnálatomra a történetkampányok a múlté. És bár a Battlefield ritkán örült valami lenyűgözőnek, nélkülük az ilyen kiadások még mindig rosszabbnak tűnnek – jobb, ha a Halo Infinite-ból veszünk példát. A Battlefield 2042 esetében a játékosoknak teljes árat kell fizetniük csak a többjátékosért, amelyről köztudott, hogy gyakran hónapokig tartó frissítések szükségesek ahhoz, hogy valami értékes legyen. Ebben az értelemben az újdonság nem csak a Halo hátterében, hanem ahhoz képest is halványnak tűnik Call of Duty: Vanguard, ahol nem csak 20-nál több lap van az elején, hanem egy teljes történet is.
Az egyjátékos módról azonban nincs értelme beszélni – ennek hiánya senkit nem ért meglepetésként. Van még mit megbeszélnünk és elítélnünk.
Olvassa el még: Call of Duty: Vanguard Review – Hollywood History Lessons
Kezdjük a jóval. Több mint egy év telt el az újgenerációs konzolok megjelenése óta, és a játékosok jelentős technológiai lépést vártak az újdonságtól. Megtörtént: amilyen jó volt a Call of Duty, soha nem érezte magát nagynak – örök riválisa hátterében biztosan nem. A Vanguard szűkös helyszínei semmiek a Battlefield 2042 kiterjedt csatatereihez képest. A legjobb esetben valóban lenyűgöző, a legrosszabb esetben pedig egy sor más sikertelen kilövésre emlékeztet. Egyébként a Battlefield sosem tűnt ki a sikeres első hónapjaival. Ezért bármennyire is rossznak tűnik most minden, nyárra szinte biztosan javul a kép.
Ha felmászunk egy felhőkarcolóra, és látunk egy tornádót a távolban, az hűvös. Annyira klassz, hogy minden feladatot otthagyok, és képernyőképeket készítek. Amikor helikopterek és vadászrepülőgépek hangosan harcolnak az égen, és harckocsik tüzelnek a földre, akkor tényleg egy hollywoodi akciófilm hősének érzi magát. De ezek az epizódok csak egy kis mintát adnak abból, amit át kell élned. És sok más dolog is jogos kérdéseket vet fel. Például miért kell ilyen nagy térképeket készíteni, ha egyáltalán nem tudsz rajtuk csinálni? Elveszítettem a számot, hogy a játék hányszor hozott az élre, és arra számítok, hogy szelíden töltök néhány percet azzal, hogy visszatérjek a küzdelembe – csak az első másodpercben lelőnek. A térképek menőnek tűnnek az égből, de minden érdekes a tizedik részükön történik. Legtöbbször nem lövöldözni fogsz, hanem céltalanul futsz ellenfelet keresve. Olyan érzés, mintha a térképek a battle royale számára készültek volna, de nagyon unalmas domborzattal.
Olvassa el még: Crysis Remastered Trilogy Review – Az ikonikus lövöldözős játék soha nem öregszik meg
Eleinte a Battlefield 2042 lenyűgöz, de itt minden ugyanazon forgatókönyv szerint működik: betöltődik a térkép, zihálsz, hogy milyen szép, többször meghalsz, és rájössz, hogy a lelkesedés valahol elpárolgott. Így mindenki más is: amikor a csata 40 percre van, a legtöbb játékos nem bírja, és teljesen megfeledkezik a feladatról. Az unalom a legrosszabb mondat egy többjátékos lövöldözős játékhoz, de a barátokkal való kommunikáció képessége és az obszcén nagy térképek nélkül itt egyszerűen nem lehet elkerülni.
A jó térképek létfontosságúak minden lövöldözős játékos számára, ezért különösen sajnálatos, hogy a legtöbb játékos már a Portalt választotta otthoni bázisának. Nem, ez nem egy új mód fizikai feladványokkal, hanem egy speciális rész, ahol bele lehet merülni a korábbi játékok legjobb pillanataiba, a Battlefield Bad Company 2-től a Battlefield 3-ig. Itt a játékosok lehetőséget kaptak arra, hogy saját csatáikat alkossanak meg szabályaikon és a korábbi részekből származó kedvenc térképeiken . És be kell vallanom, az új helyszínek nem bírják ezt az összehasonlítást. A Portál egy nagyszerű (vitathatatlanul a legjobb) újítás, de gyakorlatilag még ez is elromlott az első időkben, mert egy sereg játékos használta tapasztalatszerzésre. A játék előrehaladása nagyon lassú, és ezt mindenki rohant megjavítani egyedül. A DICE küszködik a problémával, de az a tény, hogy a legtöbb játékos a Portalban keresett menedéket, nagyszerűen mutatja, hogy valami nincs rendben az új termékkel.
Egyelőre az az érzése, hogy a játékosok nem nagyon hajlandóak a szabályok szerint játszani. Amint világossá válik, hogy a vereség küszöbön áll, mindenki megfeledkezik a küldetésről, és bekapcsolja a fej nélküli csirke módot. Ez azzal a ténnyel jár, hogy a játékban nincs hangcsevegés – igen, komolyan. A DICE azt ígéri, hogy "hamarosan" visszahozza, ami csak rávilágít arra, hogy egyes cégeknél szokássá vált egy teljesen befejezetlen termék kibocsátása, remélve, hogy a rajongók kibírják, amíg meg nem érkezik a dédelgetett javítás. Ez egy erőszakos és egészségtelen kapcsolat.
Technikailag úgy tűnik, minden rendben van: nem vettem észre semmi kiesést, kapcsolódási problémát, bár sok kollégám jelezte, de én PS5-ön játszottam. És legyen itt a grafika kellemes, direkt szívderítőnek nem nevezhető. A térképek hatalmasak, de üresek és laposak, mindenben benne rejlik egyfajta "plaszticitás". Az időjárási hatások csodálatosak, de nem teszik jobbá a játékmenetet. Nyilvánvalóan pótkocsikhoz tervezték. A Levolution jó analógját soha nem találták fel. Egy másik váratlan csalódás a hangzás. A DICE általában mindig az információk mestere, de a Battlefield 2042 esetében sem a fő téma normál verziójával, sem csak a szaftos robbanásokkal nem voltunk elégedettek. A képhez hasonlóan a hang is valamilyen műanyagból készült. Az optimalizálás is kérdéseket vet fel - a lövész egyáltalán nem használ DualSense adaptív triggereket, ami miatt a fegyver nem érzi olyan jól, mint a CoD-ban.
Olvassa el még: Szemle a Marvel's Guardians of the Galaxy-ról – Hihetetlenül szép és meglepően lelkes
döntés
Battlefield 2042 lehet valami több. Rengeteg potenciál és sok érdekes fejlesztés van benne, de jelenleg még egy nyers játék, amely többet ígér, mint amennyit nyújt. Üres, érdektelen térképek, hangos chat hiánya és technikai problémák beárnyékolják a kezdetét, de ha a történelem tanít valamit, az azért van, mert az első hónapokban nem is lehetett más. Csak az idő fogja megmondani, mi lesz ezután.