Két nagy csillag, amelyeket lenyűgöző gáz- és porfelhő vesz körül, évek óta foglalkoztatja a tudósokat. Hiszen az egyiknek van mágneses tere, akárcsak a miénk Vasárnap, a másik pedig nem. Ráadásul az ilyen hatalmas csillagokra nem jellemző a köd jelenléte, így ez meglehetősen ritka kombináció. Nos, úgy tűnik, hogy a csillagászok meg tudták oldani ezt a rejtélyt.
Amikor a csillagászok egy lenyűgöző gáz- és porfelhő szívében nézték meg a „csillagduót”, meglepetésben volt részük. Általában az ilyen párokban lévő csillagok ikreknek tűnnek, de a HD 148937-ben az egyik csillag fiatalabbnak tűnik, és a másikkal ellentétben mágneses mezővel rendelkezik. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) új adatai szerint a rendszernek eredetileg három csillaga volt, de az egyik csillag később elnyelte a másikat, ami egy felhőt hozott létre, és örökre megváltoztatta a rendszer sorsát.
A HD 148937 rendszer körülbelül 3800 fényév távolságra található föld a Kosynets csillagkép irányába. Két csillagból áll, amelyek sokkal nagyobb tömegűek, mint a Nap, és egy köd, egy gáz- és porfelhő veszi körül. "A két hatalmas csillagot körülvevő köd ritka, és ez valóban azt az érzést keltette bennünk, hogy valami klassz dolog fog történni ebben a rendszerben" - mondták a csillagászok.
"Részletes elemzés után meg tudtuk állapítani, hogy a nagyobb tömegű csillag sokkal fiatalabbnak tűnik társánál, aminek semmi értelme, mert egy időben kellett volna kialakulniuk!" Az 1,5 millió éves korkülönbség arra a következtetésre juttatta a kutatókat, hogy valami megfiatalította a nagyobb tömegű csillagot. A kirakós játék másik darabja az NGC 6164/6165 néven ismert csillagokat körülvevő köd. 7500 évesen lényegesen fiatalabb mindkét csillagnál, és magas nitrogén-, szén- és oxigénszintet mutat, amelyek jellemzően a csillag belsejében találhatók meg, nem pedig kívül.
Ennek a rejtélynek a megoldása érdekében a csapat kilenc év adatait gyűjtötte össze az ESO Atacama-sivatagban található Very Large Telescope Interferometer (VLTI) PIONIER és GRAVITY műszereiről, valamint a FEROS műszer archív adatait. „Úgy gondoljuk, hogy ebben a rendszerben eredetileg három volt csillagok. Közülük kettőnek közel kellett lennie egymáshoz, a harmadik pedig sokkal távolabb volt – magyarázzák a tudósok. – Két belső csillag egyesült, mágneses mezőt alkotva, és kilökődött a ködöt létrehozó anyag egy része. A távolabbi csillag új pályára állt az újonnan kialakult mágneses csillaggal, és kialakult egy kettős rendszer."
Ez a forgatókönyv segít megoldani egy régóta fennálló rejtvényt a csillagászatban: hogyan jutnak mágneses mezőhöz a hatalmas csillagok. Bár a mágneses mező az olyan kis tömegű csillagok közös tulajdonsága, mint a Nap, a nagyobb tömegű csillagok nem képesek ugyanúgy támogatni a mágneses tereket. De vannak ilyen kivételek.
A csillagászok régóta gyanítják, hogy a hatalmas csillagok mágneses mezőt szerezhetnek, amikor két csillag egyesül. De ez az első alkalom, hogy a kutatók közvetlen bizonyítékot találtak erre. A HD 148937 esetében az egyesülés valószínűleg nemrégiben történt.
Olvassa el még: