A kialakulás modellezése Naprendszer nagyrészt sikeres módszer. Ennek köszönhetően a tudósoknak sikerül reprodukálniuk az összes nagyobb bolygó helyzetét a pályaparaméterekkel együtt. A modern szimulációknak azonban nehézségei vannak a Naprendszert alkotó négy bolygó tömegének helyes meghatározásával. Ez különösen igaz a Merkúrra.
Az újban kutatás csillagászok azt sugallják, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az óriásbolygókra, hogy megértsük a kisebb bolygók fejlődését. A Naprendszer összes sziklás belső bolygója közül a Merkúr a legfurcsább. Nemcsak a legkisebb tömegű, hanem a legnagyobb maggal is rendelkezik az egész bolygó méretéhez képest. Ez már önmagában is komoly problémát jelent a bolygókeletkezés modellezésénél, hiszen nehéz ekkora magot építeni anélkül, hogy nem hoznánk létre vele együtt egy megfelelő arányú bolygót.
A közelmúltban egy csillagászcsoport több módot is megvizsgált a Merkúr furcsa tulajdonságainak magyarázatára a Naprendszer kialakulásának szimulációi segítségével. A létezés első napjaiban Naprendszer a bolygók rendezett sora helyett egy protoplanetáris gáz- és porkorong volt. Több tucat volt ezen a lemezen planetezimálok, amely idővel összeütközött, összeolvadt és nagyobb lett, és az általunk ismert bolygókká változott.
A csillagászok úgy vélik, hogy a protoplanetáris korong belső széle valószínűleg viszonylag szegényes anyagú volt. Ráadásul az óriásbolygók nem azokon a pályákon jöttek létre, amelyeken jelenleg léteznek. Ehelyett azokról a helyekről, ahol először alakultak, jelenlegi pozíciójukra vándoroltak. Mozgásuk során az óriásbolygók a belső korong destabilizálódását okozták, ami még több anyag elvesztéséhez vezethet.
Szintén érdekes:
Ezeket az ötleteket egyesítve a csillagászok meg tudták alkotni a Merkúr kialakulásának történetét. Kezdetben a belső protoplanetáris korong sok planetezimált tartalmazott, de ahogy az óriásbolygók mozogtak és vándoroltak, rengeteg anyagot vittek magukkal, amire építeni lehetett. A többi planetezimál egymásnak ütközött, ami után sok nehézfém esett a bolygó belsejébe. Így jött létre a Merkúr nagy magja.
Bár a modellekkel sikerült rögzíteni a bolygó magjának méretét, a szimulációk mégsem tudták helyesen meghatározni a teljes tömegét. A szimulációk során egy olyan Merkúr jött létre, amely kétszer-négyszer nagyobb tömegű volt, mint amilyen valójában. Az a kérdés, hogyan keletkezett a Merkúr, szintén nyitott marad. A csillagászok azt gyanítják, hogy alaposabban meg kell vizsgálnunk a protoplanetáris korong kémiai tulajdonságait, és különösen arra kell összpontosítanunk, hogy a porszemek hogyan tudnak egyesülni és összetartani a Merkúr pályájának intenzív sugárzási környezetében.
Szintén érdekes: