Az Európai Űrügynökség bejelentette terveit a következő 30 évre

Az Európai Űrügynökség (ESA) a 2035 és 2050 közötti időszakra választotta ki főbb tudományos küldetései témáit. Múlt héten, napokkal azután, hogy a NASA bejelentette két közelgő eseményt küldetések a Vénusz felé, az ESA megerősítette azon szándékát, hogy ugyanerre a bolygóra indítja az EnVision orbitert. Az európai űrkutatás jövője 2050-ig látható.

A 2035 és 2050 közötti időszakra tervezett küldetések nagy zászlóshajó küldetések lesznek, amelyek L-osztályú küldetések, amelyeket általában 10 évente egyszer indítanak. Most azonban két epizodikus küldetési ciklusról van szó, az egyik a Cosmic Vision, a másik pedig a század közepét, a Voyage 2050.

Egy közelmúltbeli ügynökségi konferencián a tudományos programbizottság három témát jelentett be, amelyeket az L-osztályú küldetésekhez választottak: a Naprendszer óriásholdjainak tanulmányozásának folytatását, a mérsékelt égövi exobolygók megfigyelését és a korai univerzum első szerkezeteinek fejlődését.

Az első témakör folytatja a bolygóműholdak feltárásának tendenciáját, amelyet már néhány amerikai és európai L-osztályú küldetés is jellemez, amelyek fellövést a következő évre tervezik. Ez különösen a JUICE (JUPiter Icy) európai küldetés, amelynek célja a Jupiter holdjainak tanulmányozása, amely a következő évtizedekben a Jupiteren túlmutató, a Neptunusz és a Szaturnusz holdjainak szentelt küldetésekkel bővül. A tervek között szerepel, hogy öt éven belül leszállót vagy drónt küldjenek a Szaturnusz holdjára Titán. Mivel ezek közül néhány műhold várhatóan rendelkezik felszín alatti óceán, az asztrobiológusok úgy vélik, hogy lehet ott némi élet.

A mérsékelt éghajlatú exobolygók 2050-re az Európai Ügynökség figyelmének középpontjába kerülnek. A Naprendszeren kívüli bolygók különösen szilárdak szuper föld, információforrássá válhat a bolygók evolúciójának megértéséhez és annak felméréséhez, hogy a Földön kívül máshol is létezik élet.

Az Európai Űrügynökségnek már vannak szondái az exobolygó-kutatáshoz. Ezek a 2019-ben piacra dobott Cheops, a 2026-os indulásra készülő Plato és az Ariel, amelynek indulását 2029-re tervezik. A további küldetéseknek magasabb szintű megfigyelést kell biztosítaniuk az elektromágneses spektrum középső infravörös tartományában, ami lehetővé teszi, hogy tisztább adatokat kapjunk az exobolygók légköréről közvetlen megfigyelések során, valamint az exobolygók határain túl, hogy protoplanetáris korongokat és más olyan struktúrákat lássunk, amelyek galaxisok kialakulásáról tanúskodnak.

Olvassa el még:

• A NASA most először mutatta be azt a rakétát, amely űrhajósokat küld majd a Holdra
• A NASA Perseverance roverje megkezdte első tudományos küldetését a Marsi-tó kráterében