A Merkúr a Naphoz legközelebb eső bolygó a Naprendszerben. Mindössze 88 földi nap alatt, átlagosan körülbelül 58 millió km távolságra kerüli meg a Napot. Ilyen közeli távolságban a bolygó felszínén állva a Nap háromszor nagyobbnak tűnik, mint a Földről. A bolygónkat érő sugárzás intenzitásához képest azonban 7-szer több napfény esik a felszínét 430°C-os hőmérsékletre felmelegítő Merkúr nappali oldalára.
A higanynak nincs atmoszférája, csak egy vékony, exoszférának nevezett köd, amely kóbor oxigénből, nátriumból, hidrogénből, héliumból és káliumból áll, és amelyet véletlenszerű meteorit-becsapódások és a napszél robbant fel. Hőmegtartó szigetelő gáztakaró nélkül a hőmérséklet -180°C-ra csökkenhet.
Az egyes kráterek árnyékos mélységében a sarkok felé ezek az ultraalacsony hőmérsékletek egész évben kitartanak, védve a fagyfoltokat. Ironikus módon a legintenzívebb napsugárzás maga is legalább egy kis jeget vagy legalább vizet termel, mivel a napszél protonjai a felszíni ásványokban lévő oxidokkal ütközve H2O-molekulákat képeznek.
A Naphoz ilyen közeli elhelyezkedés és a szélsőséges hőmérsékleti változások ellenére az emberek technikailag képesek járni a bolygó felszínén.
Szintén érdekes:
- A távoli csillagok rádiójelei rejtett bolygók jelenlétére utalnak
- A WASP-76b exobolygó pokolibbnak bizonyulhat, mint gondoltuk
A Merkúr lassú forgása miatt egy fordulat megtételéhez 59 földi nap szükséges. Viszonylag rövid, 88 napos éve azonban azt jelenti, hogy alig 176 földi napra van szükség egy nappal-éjszaka ciklushoz. A liminális vonal követésével – a lassan változó szürkületi zónával, amelyet naplemente után látunk – elkerülhetjük a perzselő napfényt és az őrjítő hideget.
Az igazi kihívás a biztonságos leszállás módjának kidolgozása lesz. A praktikus fékként használható légkör hiánya azt jelenti, hogy inkább nehéz üzemanyagra kell támaszkodnia a sebesség szabályozásához.
Bár a Merkúr csak valamivel nagyobb, mint a Hold, egy viszonylag vékony kéreghez képest hatalmas vasmaggal rendelkezik – egy titokzatos tulajdonság, amely méretéhez képest hihetetlenül nehézzé teszi. Ez a sűrűség azt jelenti, hogy a bolygó gravitációs ereje csak a harmada a Földé – aligha zúzó, de lenyűgöző, tekintve, hogy a bolygó szélessége mindössze 4900 km.
Aztán ott van maga az utazás kérdése. Ha nem vesszük figyelembe a Naphoz közeledő növekvő sugárzási szintet, akkor 6-7 évbe telik a bolygó elfogásához szükséges összetett pálya teljesítése. És mindez annak ellenére, hogy technikailag a legközelebbi szomszédunknak tekinthető.
Még az emberi utasok nélkül is bravúr lenne. Ám egy űrhajó küldése a Merkúrhoz segíthet megfejteni számos titkát, és új adatokat szolgáltathat a Naprendszer legkisebb bolygójáról.
Olvassa el még:
- A BepiColombo űrszonda megosztotta első képét a Merkúrról
- A tudósok megmagyarázták, miért van a Merkúrnak ilyen nagy vasmagja