Megjelent egy új tanulmány, amelyben a tudósok magyarázatot adtak a Merkúr nagy magjára. Nem kapcsolódik a Naprendszer kialakulása során bekövetkezett ütközésekhez.
Egy új tanulmány cáfolja azt a hipotézist, hogy a Merkúrnak miért van nagy magja a köpenyhez (a mag és a bolygó kérge közötti réteghez) képest. A tudósok évtizedeken keresztül úgy gondolták, hogy a naprendszerünk kialakulása során más testekkel való ütközések következtében a Merkúr sziklás köpenyének nagy része megsemmisült, és egy nagy, sűrű, fémes magot hagyott maga után. Egy új tanulmány azonban azt mutatja, hogy nem az ütközések a hibásak, hanem a nap mágnesessége.
William McDonough, a Marylandi Egyetem geológiaprofesszora és Takashi Yoshizaki, a Tohoku Egyetem munkatársa olyan modellt fejlesztettek ki, amely megmutatja, hogy egy sziklás bolygó magjának sűrűsége, tömege és vastartalma a Nap mágneses terétől való távolságától függ. A felfedezést leíró cikk a Progress in Earth and Planetary Science folyóiratban jelent meg.
"Naprendszerünk négy bolygója - a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars - különböző arányban fémből és kőzetből áll" - mondta McDonough. - Van egy olyan tendencia, amely szerint a magban lévő fémtartalom csökken, ahogy a bolygók távolodnak a Naptól. Lapunk elmagyarázza, hogyan történt ez, bemutatva, hogy a nyersanyagok eloszlását a korai Naprendszerben a Nap mágneses tere szabályozta."
Szintén érdekes:
- A CHEOPS teleszkóp véletlenül fedezte fel az első áthaladó exobolygót
- Egy Föld méretű bolygó nagyobb lehet, mint azt korábban gondolták
A McDonough új modellje azt mutatja, hogy a Naprendszer korai kialakulása során, amikor a fiatal Napot kavargó por- és gázfelhő vette körül, a Nap mágneses tere vasszemcséket vont a középpontba. Amikor a Naphoz közelebbi bolygók kezdtek kialakulni e por és gáz csomóiból, több vasat tartalmaztak a magjukban, mint a távolabbiak.
A kutatók azt találták, hogy a sziklás bolygó magjában lévő vas sűrűsége és aránya korrelál a Nap körüli mágneses tér erősségével a bolygó kialakulása során. Az új tanulmányban azt javasolják, hogy a mágnesességet figyelembe kell venni a jövőben a sziklás bolygók összetételének leírására, beleértve a Naprendszerünkön kívülieket is.
A bolygó magjának összetétele fontos az életfenntartás szempontjából. A Földön például egy megolvadt vasmag egy magnetoszférát hoz létre, amely megvédi a bolygót az ettől rákot okozó kozmikus sugarak. A mag nagy mennyiségben tartalmaz foszfort is, amely nélkülözhetetlen tápanyag a szénalapú élet fenntartásához.
A létező bolygókeletkezési modellek felhasználásával McDonough meghatározta, milyen sebességgel szívódik be a gáz és a por a Naprendszerünk középpontjába, amikor kialakult. Figyelembe vette azt a mágneses teret, amelyet a Nap biztosan generált, amikor megjelent, és kiszámította, hogy ez a mágneses mező hogyan húzza át a vasat a por- és gázfelhőn.
Olvassa el még: