A fenti kép a nap kromoszférájáról készült 1999-ben, teljes napfogyatkozás során. A széleken látható vörös és rózsaszín árnyalatokat a hidrogén által kibocsátott fény hozza létre. Az élénk színek adták a kromoszféra nevét, a "chroma" görögül színt jelent. A tudósok több mint egy évszázada ismerik a kromoszférát, de még mindig a Nap légkörének egyik legtitokzatosabb rétege.
A NASA most először vizsgálta a Nap kromoszféráját három különböző küldetés segítségével, hogy több magasságban is mérést végezzen a Nap mágneses terének méréséről. A méréseket egy pár műhold és a NASA CLASP2 küldetése adta. A CLASP2-t egy kis szuborbitális rakéta fedélzetére vitték, és mindhárom küldetés adatai segítettek a NASA-nak megmutatni, hogy a Nap felszínén lévő mágneses mezők hogyan hoznak létre ragyogó kitöréseket a külső légkörbe.
A naplégkör összes lehetséges rétegének tanulmányozása fontos az űridőjárás előrejelzéséhez, amely a Napon indulhat, gyorsan terjedhet az űrben, és potenciálisan zavarokat okozhat a Földön. A Nap mágneses tere napkitöréseket okoz, és a mágneses mezőt nagyon nehéz észrevenni. A Nap mágneses terét csak közvetetten, a mágneses térvonalakat követő plazma vagy túlhevített gáz fényének tanulmányozásával lehet megfigyelni.
Szintén érdekes:
- A csillagászok "érdekes jelet" észleltek a Naphoz legközelebb eső csillagrendszerből
- A Napnak több mint három éve volt a legerősebb napkitörése
A kromoszféra megfigyelése nehéz, mert a mágneses tér erővonalai nehezen megjósolható módon rendeződnek át. A megfigyelések elvégzésére a CLASP2-t az új-mexikói White Sands rakétakísérleti telepről indították, és 274 km-es magasságra emelkedett a Föld felszíne fölé. Ezen a magasságon a Föld légköre fölött látta a Napot, amely bizonyos hullámhosszúságú fényt blokkol.
A CLASP2-vel együtt a NASA IRIS és JAXA/NASA Hinode műholdak is megfigyeléseket végeztek, mindkettő a Föld körüli pályájáról figyelte a Napot. Mindhárom küldetés a nap ugyanazon részére összpontosított, és különböző mélységeket néztek. A Hinode a fotoszférára összpontosított, míg a CLASP2 három különböző magasságot célzott meg a kromoszférán belül, az IRIS pedig nagyobb felbontású magnéziumvonalakat mért a CLASP2 adatok kalibrálásához. Az eredmény a kromoszféra különböző magasságú mágneses mezőjének első térképe.
Olvassa el még:
- A NASA szerkesztetlen Mars-fotót tett közzé a küldetés állapotának bizonyítékaként
- Milyen veszélyt jelent a Földre a mágneses tér változása?