A Chandra X-ray Obszervatórium segített a csillagászoknak felfedezni egy meglepően magányos galaxist, körülbelül 9,2 milliárd fényévnyire a Földtől. Környékén számos jel látható a galaxishalmazra, ami azt jelenti, hogy a galaxis valószínűleg magához vonzotta és elnyelte korábbi társgalaxisait. A felfedezéshez a NASA Chandra X-ray Observatory és a Gemini International Observatory adatait használták fel. Ez az eredmény kitágíthatja a galaxisok növekedési sebességének határait a korai univerzumban.
A 3C 297 bizonyos szempontból olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy galaxishalmaz – egy óriási szerkezet, amely több száz vagy akár több ezer egyedi galaxist tartalmaz. A Chandra röntgenadatai nagy mennyiségű gázt mutatnak, amely több millió fokra hevült, ami a galaxishalmazok jellemzője. A csillagászok egy, a Carl H. Jansky Very Large Telescope-on látható kvazárból származó sugárhajtást is felfedeztek, amelyet a környezetével való kölcsönhatások torzítottak. Végül a Chandra-adatok arra utalnak, hogy egy másik kvazársugár a körülötte lévő gázba ütközött, és a röntgensugárzás "forró pontját" hozta létre. Ezek a galaxishalmazok tipikus jellemzői. A Gemini Obszervatórium adatai azonban azt mutatják, hogy a 3C 297-ben csak egy galaxis található. A Gemini képen a 3C 297-hez közel álló tizenkilenc galaxis valójában sokkal távolabb van.
Ezen az új összetett képen (lent) a Chandra-adatok lila, a VLA-adatok piros, a Gemini-adatok pedig zöld színűek. Tartalmazza a Hubble Űrtávcső látható és infravörös adatait is (kék és narancssárga színben). A kép feliratos változata a magányos galaxist (3C 297) és szupermasszív feketének helyzetét jelöli, a fekete lyuk sugaraival, röntgensugár-hotspotjával és forró gázával együtt. Ennek a képnek a látómezeje túl kicsi ahhoz, hogy a 19C 3-tel nem azonos távolságra lévő 297 galaxis közül bármelyiket is megjelenítse.
Az egyik változata annak, ami a hiányzó galaxisokkal történt, az, hogy a legnagyobb galaxis gravitációs vonzása a köztük lévő kölcsönhatásokkal együtt a társgalaxisok összeomlását és az alfa-galaxis elnyelését okozta. A csapat úgy véli, hogy a 3C 297 valószínűleg egy "kövületi csoport", nem pedig galaxishalmaz, a galaktikus evolúció egy szakasza, amikor az egyik galaxis vonzódik és egyesül a többiekkel. Ha igen, akkor a 3C 297 a valaha talált kövületek legtávolabbi csoportja.
A szerzők nem zárják ki a törpegalaxisok jelenlétét 3C 297 körül, de jelenlétük még mindig nem magyarázza a nagyobb galaxisok, például a Tejútrendszer hiányát. Közeli példák az M87 a Virgo-halmazban, amelynek több milliárd éve nagy galaktikus társai vannak. A 3C 297 azonban évekmilliárdokat fog gyakorlatilag egyedül tölteni.
Olvassa el még:
Minden galaxis az univerzum középpontja körül kering, ahonnan szintetizálódik, és maguk is szintetizálnak csillagokat, és csak azok a galaxisok ütköznek össze, amelyek kvarkközpontjai befejezték a csillagok szintetizálását és érintőlegesen elhagyták a pályát.
Idős koromban oda fogok járni paradicsomot ültetni
Mykola galaxis
titokzatos és magányos is? :(
Egy titokzatos magányos galaxis mindössze 9,2 milliárd fényévnyire tőled… hmmm