A Leicesteri Egyetem csillagászai egy eddig ismeretlen mechanizmust fedeztek fel, aminek köszönhetően megjelenik a Szaturnusz aurórája.
A Szaturnusz egyedülálló bolygó, mert néhány aurorája a saját légkörében lévő örvénylő szelek miatt jelenik meg, nem csak a bolygót körülvevő magnetoszférából. A többi bolygón, például a Földön, az aurórákat csak erős áramlások alkotják, amelyek a környező magnetoszférából lépnek be a bolygó légkörébe. Az áramlások a Nap töltött részecskéivel (mint a Földön) vagy a bolygó körül keringő műhold vulkáni anyagával (mint a Jupiteren) való kölcsönhatásból származnak. A Szaturnuszon zajló folyamat megváltoztatja a tudósok ismereteit a bolygók auróráiról. Ezenkívül ennek a folyamatnak a tanulmányozása segít megválaszolni azt a kérdést, hogy miért nem könnyű megmérni a nap hosszát a Szaturnuszon: a tény az, hogy a bolygó forgási sebessége megváltozik.
Évtizedekig tartó megfigyelések után a kutatók megerősítették, hogy a Szaturnusznál számos periodikus tulajdonság – a belső forgási sebességek, például a rádiósugárzás megértésére más bolygókon alkalmazott mérések – idővel változik. Az északi és déli féltekén is megfigyelhetők független időszakos jellemzők, amelyek maguk is változnak az évszak során.
Az új tanulmány szerzői most először találtak olyan alapvető hajtóerőt, amely a bolygó légkörének felső rétegeiben lakozik, és továbbra is planetáris periodicitásokat és aurórákat generál. A Szaturnusz auróráinak jelentős része a légkör forgószeles időjárása miatt következik be. Ez a felelős a bolygó forgási sebességének változásáért. A kutatók úgy vélik, hogy a rendszert a Szaturnusz termoszférájának energiája táplálja. Ugyanakkor az ionoszférában 0,3-3 km/s sebességű szelek figyelhetők meg.
A kutatók azt mondták, hogy munkájuk során újra kell gondolni, hogy a bolygót érő légköri időjárási hatások hogyan befolyásolják az aurórák létrejöttét, nemcsak a Naprendszerben, hanem azon túl is.
Olvassa el még: