2017-ben a Hawaii-szigeteken található Pan-STARRS obszervatórium felfedezte az első űrobjektumot, amely a Galaxis külső felől érkezett Naprendszerünkbe. Az „Oumuamua” nevet kapta, ami hawaii nyelven „felderítőt” vagy „hírvivőt” jelent.
Ezt a csillagközi vendéget, amely egy sor szokatlan tulajdonsággal zavarta meg a tudósokat, kezdetben üstökösnek tévesztették. Felületéről azonban nem párolog el elegendő anyag ahhoz, hogy üstökösre jellemző farkot képezzen. Aztán a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez mégiscsak egy aszteroida, bár alakja és sebessége atipikus egy aszteroidához.
A Nap mellett elrepülve Oumuamua felgyorsult, megkerülte azt. Ilyen reaktív hatás figyelhető meg az üstökösöknél: a jég, amelyből állnak, elpárolog a nap melegétől, és a keletkező gáz gyorsulást ad az objektumnak. Oumuamua esetében azonban a tudósokat nem csak a látható gázcsóva hiánya lepte meg, hanem az is, hogy a titokzatos objektum milyen szokatlanul nagy sebességgel "eltolódott" a Naptól.
Oumuamua viselkedése annyira titokzatos volt, hogy azt feltételezték, hogy egy idegen űrhajóról van szó. Ezt az elméletet azonban gyorsan megcáfolták. Ezenkívül egy űrhajó nem valószínű, hogy mindhárom dimenzióban forog, ahogy Oumuamua teszi. Általában kiderül, hogy a tárgy még mindig természetes. De honnan való?
A tudósok régóta feltételezik, hogy jég rejtőzhet a titokzatos idegen felszínén lévő szerves anyag réteg alatt. A kutatók kiszámolták, hogy a különböző jégfajták milyen sebességgel párolognak el a Nap hatására, és ez milyen gyorsulással járul hozzá az űrobjektumhoz. Ezután tanulmányozták a tárgy lehetséges alakját és méretét, valamint a tükrözőképességét. Mindezek a számítások arra a következtetésre vezették a tudósokat, hogy az Oumuamua nitrogénjégből állhat, akárcsak a Plútó felszíne.
A tudósok úgy vélik, hogy az Oumuamua mintegy 500 millió évvel ezelőtt valamiféle ütközés során leszakadt egy távoli exobolygóról. Ezt követően megkezdte utazását a csillagközi térben. A kutatók szerint ez az objektum 1995 körül került a Naprendszerbe, és valamikor 2040-ben hagyja el.
A csillagászok a méretét és alakját is újraszámították: 44 m hosszú, 45 m szélesség és mindössze 7,5 m vastag. Ha ez az objektum valóban fagyott nitrogénből áll, ez is megmagyarázhatja szokatlan alakját. A jég külső rétegei fokozatosan elpárologtak, amitől az egyre laposabb lett. A tudósok azt tervezik, hogy folytatják az Oumuamua és más csillagközi objektumok megfigyelését. A jövőben pontosabb és érzékenyebb teleszkópok lesznek ebben segítségükre.
Olvassa el még: