A napkitörések a földi élet katalizátorai lehettek. Egy új tanulmány cáfolja azokat a korábbi tanulmányokat, amelyek azt állították, hogy a villámlás volt az energiaforrás a prebiotikus molekulák kialakulásához.
Jóval az élet születése előtt a Föld egy kőgömb volt. A meteorzáporok, vulkánkitörések és más természetfeletti események sorozata után megjelentek az élet legkorábbi formái, amelyeket ma mikroszkopikus élőlényeknek nevezünk. Történelmi bizonyítékok és kövületek hagyták nyomukat a sziklákon és más képződményeken, hogy az élet legalább 3,5 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. Azonban nem vizsgálták kellőképpen azokat a környezeti feltételeket, amelyek a Föld kémiai összetételének bonyolításához vezettek.
A Life című, lektorált folyóiratban megjelent új tanulmány szerint az élet első építőkövei a fiatal Nap aktív kitöréseinek eredményeként bukkanhattak fel. Egy nemzetközi kutatócsoport azt találta, hogy a Nap szupervillanásaiból kibocsátott nagy energiájú részecskék hozzájárultak szerves molekulák - aminosavak és karbonsavak, a fehérjék és a szerves élet alapvető építőkövei - létrehozásához a Föld légkörében.
A korai kutatások az 1800-as évektől a 20. század végéig a villámlásra összpontosítottak, mint olyan összetett vegyi anyagok forrására, amelyek prebiotikus molekulákhoz vezettek. De ez a tanulmány kimutatta, hogy a Napból származó energetikai részecskék hatékonyabb energiaforrást jelentenek, mint a villámlás.
"Ez egy nagy felfedezés volt" - mondta Volodymyr Hayrapetyan, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának csillagasztrofizikusa és a tanulmány társszerzője. "Ezek az összetett szerves molekulák a Föld korai légkörének alapvető összetevőiből szintetizálhatók."
2016-ban Hayrapetyan társszerzője volt egy másik tanulmánynak, amely kimutatta, hogy a Hadean szakaszban, vagyis a Föld korai kialakulásának időszakában a Nap körülbelül 30%-kal halványabb volt. De a napszuperkitörések intenzitása sokkal nagyobb volt. A szuperfáklyák erőteljes kitörések, amelyeket ma csak 100 évente látunk, de amikor a Föld először kialakult, 3-10 naponta egyszer fordult elő. Egy 2016-os tanulmány szerint a Nap szuperkitörései rendszeresen ütköztek a Föld légkörével, ami kémiai reakciókat vált ki.
Hayrapetyan és egy nemzetközi tudóscsoport olyan gázkeveréket hozott létre – nevezetesen szén-dioxidot, molekuláris nitrogént, vizet és változó mennyiségű metánt –, amely megfelel a Föld korai légkörének. Annak érdekében, hogy megválaszolják a kérdést: "Mi volt az - villámlás vagy napkitörés?", két szimulációt készítettek. Először is olyan protonokat tartalmazó gázkeverékeket gyújtottak ki, amelyek a naprészecskéket utánozták. Egy másik szimulációban villámcsapást szimuláló szikrakisülésekkel bombázták a gázelegyeket.
Azt találták, hogy a 0,5% metánt tartalmazó protonokkal égetett gázkeverékek nagyobb mennyiségű aminosavat termelnek, mint a szikrakisülések, amelyekhez legalább 15%-os metánkoncentrációra volt szükség ahhoz, hogy aminosavakat találjanak.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatal Nap jelentős szerepet játszhatott az élet előfutárainak keletkezésében.
Olvassa el még:
- A tudósok közel kerültek a Nap egyik furcsa tulajdonságának megoldásához
- NASA: A szupernóvák veszélyt jelentenek a földi életre